Aktuális

Biztos megélhetést nyújtana, mégis kevés a bádogos Békésben

Az ország bádogosainak színe-java érkezett a minap Békéscsabára, hogy egy tanácskozás keretében áttekintsék a szakma helyzetét, az utánpótlásképzést, és megoldásokat keressenek. Elhangzott, hiányszakma a bádogos, alig vannak, akik ezt a mesterséget választják, holott a munkák révén biztos megélhetést nyújtana.

Szabó Attila, a Bádogosok Országos Szövetségének elnöke kiemelte, a 2020-ban megalakult szervezet zászlajára tűzte az utánpótlás biztosítását, a szakma népszerűsítését. Ahogy többen is hangsúlyozták, nincs az rendben, hogy alig vagy nem is találnak munkástanulót, pedig minden adott ahhoz, hogy ezt a szakmát válasszák a fiatalok. A mestereknél, a gyakorlóhelyeken a növendékek százezer forintot is kereshetnek havonta. Az új rendelkezések szerint ugyanis már a diákok is úgynevezett tanuló-munkaszerződéssel dolgoznak, 18 év alatt hét, 18 év felett nyolc órát naponta. A fizetésük azért marad el a végzett szakmunkásokétól, mert még nincs meg a képzettségük, a gyakorlatuk, és egy hónapban csak tíz napot kell ledolgozniuk. Felelősséget is a mesterek vállalnak a munkájukért, hiszen önállóan nem is ténykedhetnek a tanulóidőszak alatt.

– A legnagyobb gond a szakmunkáshiány megyénkben is. Fellendült az építőipar, a mikro- és kisvállalkozások tudnák növelni az alkalmazottak számát, de a kétkezi munka még mindig nem elég vonzó a fiatalok számára – emelte ki Győri Árpád békéscsabai bádogosmester, a szövetség alelnöke. Aki mellett megyénket a szakmából Békésről Herbert János, Kisházi József, Orosházáról pedig Székács Vilmos képviselte. – Sok esetben nem érezzük, hogy érdekli is a szakmája a friss szakmunkást, így nem csoda, ha pályaelhagyó lesz – mondta a békéscsabai szakember.

“Szinte az összes építőipari szakmát felsorolhatnám kőművestől a bádogosig, ácstól a lakatosig, a hegesztőig, szobafestőtől a gépészig, ahol komoly hiány mutatkozik. Több évtizedes szakmai múlttal vallom, hogy tisztességes munkával a kétkezi szakmákban is lehet a megyében egzisztenciát teremteni, karriert építeni. Persze, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Idő, türelem, az új anyagok, eszközök, berendezések, technológiák ismerete, alkalmazása kell hozzá. A legfontosabb pedig, hogy az ember jól érezze magát a hivatásában.”

Győri Árpádnak nem is olyan régen két bádogostanulója is volt, akik most már nála dolgoznak. Megérezték és megszerették a műhely illatát, látják, hogy maradandót, szépet, értéket lehet alkotni ebben a szakmában. Követőjük sajnos nincs.

A mester kitért arra, a legtöbben azt szeretnék, hogy néhány gomb nyomogatásával keressenek milliókat. Ez azonban viszonylag keveseknek sikerül, és a kétkezi szakmák legtöbbjénél a robotok sem tudják helyettesíteni az embert.

Győri Árpád elmondta, Budapesttől Pásztóig, Zalaegerszegtől Kisapostagig érkeztek szakemberek a békéscsabai találkozóra. Meghozták azt a döntést is az értekezleten, hogy a szövetség évenkénti első ülését a jövőben itt tartják majd meg. Jó munkahelyeket hagyva maga mögött döntött úgy az orosházi fiatalember, Tompa Attila, hogy ő is követi a családi hagyományt, jelesül megszerzi a bádogosbizonyítványt. Tavaly tavasszal ez sikerült is neki, és immáron épület- és díszműbádogosként édesapja, Tompa Lajos nyomdokaiba lépett.

– Kiváltottam nyáron a vállalkozói igazolványt, azóta együtt dolgozunk – mesélte Attila.

“Megérte a váltás, biztos megélhetést és szabadságot ad nekem ez a szakma. Aki pedig azt gondolja, hogy a bádogosok a 21. században kizárólag ereszcsatornákat, lefolyókat készítenek és javítanak, az bizony téved. Komoly, többhetes megbízásokat teljesítünk lemezfedésű munkáink során. Egyre minőségibb alapanyagokkal dolgozunk, van jövője ennek a szakmának, szerencsére sok a megrendelés. A fiam 13 éves, nyitott és érdeklődő, lehet, hogy ő is követi majd a családi hagyományt.”

Munka van, szakember kellene

Gécs Norbert karosszérialakatos-mester, a Békéscsabai Ipartestület alelnöke elmondta, a kétkezi szakmákban továbbra sincs elegendő jelentkező, munkaerő megyénkben. Nála két békéssámsoni karosszérialakatos-tanuló is dolgozik, akik Hódmezővásárhelyre járnak oktatásra, de közeli gyakorlóhely hiányában Csabán tanulják ki a szakma csínját-bínját. Gécs Norbert kitért arra, örömteli, hogy a tanulók havi százezer forintot kereshetnek nettóban tíznapi munkáért, de ez magával hozta azt is, hogy a képzett munkavállalók bérét is emelni kellett. Emellett a tanulók még nem rendelkeznek azzal a rutinnal, hogy önállóan végezzék el a feladatokat, tehát ez is a vállalkozók terheit növeli. A Békéscsabai Ipartestület alelnöke kifejtette, a többi kétkezi szakma képviselői is arra panaszkodnak, hogy munka bőven lenne, de nehéz hozzá embert találni.

Aktuális

Győri Árpád az Almássy kastély bádogozását elevenítette fel

Győri Árpád bádogosmester több mint húsz éve foglalkozik szakmájával. Elárulta, már gyermekkorában szerette a magasságot, az iparághoz vezető első lépést az jelentette, amikor felmászott a házuk tetejére, ez sikerélményt jelentett számára.

Kezdetekben kisebb munkákat, tetőfedéseket készített, később folyamatosan képezte magát, mestervizsgát tett. Végül elvállalta például a Miskolctapolcán található Barlangfürdő, valamint a gyulai Almásy-kastély bádogos munkáit. Utóbbiért 2017-ben Építészeti Nívódíjban részesült.

Győri Árpád felidézte, a kivitelező hiába támogatta maximálisan, a kastélyon végzett munkát végtelenül megnehezítette az esős időjárás.

Győri Árpás azóta is rendszeresen ellátogat azokra a helyekre, ahol valamilyen bádogos munkát végzett. Nemcsak azért, mert szabadidejében szívesen motorozik, kirándul, hanem mert rendszeresen ellenőrzi munkája minőségét.

Kézjegy című műsorunkban bemutatta békéscsabai műhelyét, valamint arról is mesélt, hogyan próbálja a pályaválasztás előtt állókat motiválni.



 

Aktuális

A csabai városképet javítja a hét embere

Választották az év megyei vállalkozójának, kiérdemelte az ezüstkoszorús mesteri címet, a napokban pedig megkapta az aranykoszorús jelvényt több évtizedes kimagasló munkájáért Győri Árpád békéscsabai épületbádogos-mester, a Békéscsabai Ipartestület alelnöke a városi szervezettől. Lapunknál a műemléki épületeknél is dolgozó Győri Árpád a hét embere.

– Hogyan került a tetőre?
– Semmi különös, felmásztam. Vagyis gyerekkoromban sokat voltam a fák, a házak tetején. Ügyesség, bátorság kellett ehhez, de amikor feljutottam, az sikerélményt jelentett, és messzire elláttam. Azóta is szeretek a magasban lenni, például kedvelem a repülést. Soha nem féltem, és most sem félek a magasban.

– Akkor nyílegyenes út vezetett a bádogos szakmához, mert sok időt tölthet munka közben a magasban.
– Zelenyánszki János bádogosmester a rokonom, ő vett a szárnyai alá, nála töltöttem a szakmai gyakorlatomat 1983–86 között, megtanultam tőle a szakma alapjait, csínját-bínját. Most az ipartestületben dolgozunk együtt, ő a felügyelő bizottság tagja, én elnökhelyettesként dolgozom.

– Már több mint 20 éve váltotta ki az ipart, a maga ura akart lenni?
– Sorban kaptam a megrendeléseket, ehhez vállalkozást kellett indítani. Az inkubátorházban kezdtem 1995-ben, aztán felépítettem a műhelyemet, ahol jelenleg is dolgozok, négy kollégámmal együtt.

– Mi az, ami a magasságon kívül vonzotta, vonzza a szakmájához?
– Az alkotás, a felhasznált anyagok szeretete, az, hogy nagyon sok embert megismerhetek, szebbé, jobbá tehetek épületeket a kétkezi munkám által. Az sem mellékes, hogy meg lehet belőle élni. A fiataloknak is azt mondom, egy jó szakma kincset ér.

– Szóval, az utánpótlás biztosítását is a szívén viseli?
– Aktívan részt veszek az ipartestület toborzó munkájában, mert számos szakmával biztos elhelyezkedéshez, a korábbinál magasabb jövedelemhez juthatnak azok, akik lelkiismeretesen, magas színvonalon végzik a kétkezi munkát. Igen sok a hiányszakma is, szóval, keresettek a mesterek. Bádogosképzést jelentkezők hiányában évekig nem indítottak a megyében. Ettől a tanévtől vannak e szakmában is diákok, és én is szeretnék majd szakmai gyakorlatra a műhelyembe felvenni tanulót, a kilencedik évfolyamtól nyílik erre lehetőség.

– A bádogosmesterséghez a laikus a házak eresz- és a csatornaépítését, -javítását társítja, holott ennél fajsúlyosabb munkákat is végeznek.
– Az épületek lemezfedését végezzük, ennek rengeteg válfaja van. Az alap valóban a házaké, de kihívást jelentenek a templomok vagy a felújítandó kastélyok. Nekem nagy feladatnak számított a gyulai Almásy-kastély tetőfedése, ami nem csak a bádogos munkát jelentette. Említhetem a békéscsaba-jaminai Jézus Szíve, az okányi templom, a nagymágocsi kastély munkálatait is. Míg egy családi háznál 30–40 évre, addig egy templomnál 70–100 évre kell előre tervezni, ott ritkábbak az átalakítások. Sokan megkérdezik, mi a különbség a bádogos és a lakatos között. Nos, a bádogos 0,8 centi alatti vastagságú finomlemezekből készült termékekkel dolgozik, a lakatos ezen méret felettiekkel.

– Úgy tudom, csabaiként lelkes lokálpatrióta is.
– Szeretem a városomat, és igyekszem a magam révén az épületek felújításával a városkép megőrzéséért, javításáért tenni. Kisebb munkákkal segítettem óvodáknak, iskoláknak. Azon kell továbbra is dolgozni, hogy Békéscsaba minél több épületét hozzuk olyan állapotba, amire a következő generáció is felnéz, és a hasznát, a funkciót, a szépségét élvezheti.

Győri Árpád 1969-ben született Békéscsabán. A 11-esbe járt általános iskolába, majd a 611-ben végzett épületbádogosként. Dolgozott az IKV-nél és az akkori Lenin téeszben, 1995-ben váltotta ki az ipart, azóta vállalkozó, négy alkalmazottat foglalkoztat. Nős, két gyermek édesapja. Hobbija a motorozás, mostanában egy Kawasaki 900-assal indul útnak. Szeret túrázni, a Fogarasi-havasok a kedvence, a tenger, Görögország is vonzza.


Forrás:
http://www.beol.hu/bekes/kozelet/a-csabai-varoskepet-javitja-a-het-embere-714714/