Választották az év megyei vállalkozójának, kiérdemelte az ezüstkoszorús mesteri címet, a napokban pedig megkapta az aranykoszorús jelvényt több évtizedes kimagasló munkájáért Győri Árpád békéscsabai épületbádogos-mester, a Békéscsabai Ipartestület alelnöke a városi szervezettől. Lapunknál a műemléki épületeknél is dolgozó Győri Árpád a hét embere.

– Hogyan került a tetőre?
– Semmi különös, felmásztam. Vagyis gyerekkoromban sokat voltam a fák, a házak tetején. Ügyesség, bátorság kellett ehhez, de amikor feljutottam, az sikerélményt jelentett, és messzire elláttam. Azóta is szeretek a magasban lenni, például kedvelem a repülést. Soha nem féltem, és most sem félek a magasban.

– Akkor nyílegyenes út vezetett a bádogos szakmához, mert sok időt tölthet munka közben a magasban.
– Zelenyánszki János bádogosmester a rokonom, ő vett a szárnyai alá, nála töltöttem a szakmai gyakorlatomat 1983–86 között, megtanultam tőle a szakma alapjait, csínját-bínját. Most az ipartestületben dolgozunk együtt, ő a felügyelő bizottság tagja, én elnökhelyettesként dolgozom.

– Már több mint 20 éve váltotta ki az ipart, a maga ura akart lenni?
– Sorban kaptam a megrendeléseket, ehhez vállalkozást kellett indítani. Az inkubátorházban kezdtem 1995-ben, aztán felépítettem a műhelyemet, ahol jelenleg is dolgozok, négy kollégámmal együtt.

– Mi az, ami a magasságon kívül vonzotta, vonzza a szakmájához?
– Az alkotás, a felhasznált anyagok szeretete, az, hogy nagyon sok embert megismerhetek, szebbé, jobbá tehetek épületeket a kétkezi munkám által. Az sem mellékes, hogy meg lehet belőle élni. A fiataloknak is azt mondom, egy jó szakma kincset ér.

– Szóval, az utánpótlás biztosítását is a szívén viseli?
– Aktívan részt veszek az ipartestület toborzó munkájában, mert számos szakmával biztos elhelyezkedéshez, a korábbinál magasabb jövedelemhez juthatnak azok, akik lelkiismeretesen, magas színvonalon végzik a kétkezi munkát. Igen sok a hiányszakma is, szóval, keresettek a mesterek. Bádogosképzést jelentkezők hiányában évekig nem indítottak a megyében. Ettől a tanévtől vannak e szakmában is diákok, és én is szeretnék majd szakmai gyakorlatra a műhelyembe felvenni tanulót, a kilencedik évfolyamtól nyílik erre lehetőség.

– A bádogosmesterséghez a laikus a házak eresz- és a csatornaépítését, -javítását társítja, holott ennél fajsúlyosabb munkákat is végeznek.
– Az épületek lemezfedését végezzük, ennek rengeteg válfaja van. Az alap valóban a házaké, de kihívást jelentenek a templomok vagy a felújítandó kastélyok. Nekem nagy feladatnak számított a gyulai Almásy-kastély tetőfedése, ami nem csak a bádogos munkát jelentette. Említhetem a békéscsaba-jaminai Jézus Szíve, az okányi templom, a nagymágocsi kastély munkálatait is. Míg egy családi háznál 30–40 évre, addig egy templomnál 70–100 évre kell előre tervezni, ott ritkábbak az átalakítások. Sokan megkérdezik, mi a különbség a bádogos és a lakatos között. Nos, a bádogos 0,8 centi alatti vastagságú finomlemezekből készült termékekkel dolgozik, a lakatos ezen méret felettiekkel.

– Úgy tudom, csabaiként lelkes lokálpatrióta is.
– Szeretem a városomat, és igyekszem a magam révén az épületek felújításával a városkép megőrzéséért, javításáért tenni. Kisebb munkákkal segítettem óvodáknak, iskoláknak. Azon kell továbbra is dolgozni, hogy Békéscsaba minél több épületét hozzuk olyan állapotba, amire a következő generáció is felnéz, és a hasznát, a funkciót, a szépségét élvezheti.

Győri Árpád 1969-ben született Békéscsabán. A 11-esbe járt általános iskolába, majd a 611-ben végzett épületbádogosként. Dolgozott az IKV-nél és az akkori Lenin téeszben, 1995-ben váltotta ki az ipart, azóta vállalkozó, négy alkalmazottat foglalkoztat. Nős, két gyermek édesapja. Hobbija a motorozás, mostanában egy Kawasaki 900-assal indul útnak. Szeret túrázni, a Fogarasi-havasok a kedvence, a tenger, Görögország is vonzza.

Forrás:
http://www.beol.hu/bekes/kozelet/a-csabai-varoskepet-javitja-a-het-embere-714714/